Csemegekukorica szuvidolva vajjal és tengeri sóval.

Szuvidolásnak azt az eljárást nevezzük, amikor az élelmiszert vákuumcsomagolásba helyezve, állandó, -aránylag alacsony - hőfokon melegítjük, főzzük. Az alacsony hőfokon, vákuum alatt történő ételkészítéssel az alapanyagok megőrzik természetes ízüket és állagukat.
Ezzel a módszerrel jól meg lehet közelíteni a nagynevű szakácsok és éttermek által kínált gasztronómiai csodákat, a vaj puha, omlós, de belül finom szaftos sülteket, ételeket.

Úgy gondoltam, hogy megpróbálom, ha már adott a háztartásban egy befőzőautomata és adott mellette egy vákuumfóliázó eszköz is. Akkor, miért ne? 

Szóval befőzőautomatában a következő módon néz ki a szuvidolt kukorica

Hozzávalók:
4 cső csemegekukorica
5 dkg vaj
darabos tengeri só ízlés szerint

Pár liter vízzel beüzemeljük a befőzőautomatát és beállítjuk 84 C°.ra a termosztátot. (Analóg rendszerű befőzőautomatáknál ez nem egyszerű, sőt talán kivitelezhetetlen is, ezért a 85 C° fok jól eltalálható helyette a skálán). Magát az időzítőt pedig 45 percre állítjuk. Elindítjuk a gépet. 

De lehet úgy is, hogy az időzítőt végtelenre állítjuk és akár a mobiltelefonunk stopperórájával mérjük majd az időt. Mindegy hogyan oldjuk meg, egy a lényeg, hogy a szuvidolni kívánt kukoricát akkor tegyük zacskóstól az automatába, amikor elérte a 85 C°-ot és akkor vegyük ki, amikor letelt a 45 perc. 

Érdemes valamivel lesúlyozni a behelyezett zacskót, nehogy feljöjjön a víz színére. Közben a megtisztított csemegekukoricákat enyhén megszórjuk tengeri sóval és egy-egy darabka vaj kíséretében vákuum-fóliázzuk. És hozzáfogunk a szuvidoláshoz. 

A program lejárta után már csemegézhetjük is. 

Na és természetesen meglepődünk, mivel ilyen finomat eddig még soha nem ettünk. 

A hagyományos megszokott főzéssel készült kukoricánknál az ezzel a technológiával készült kukoricánk összehasonlíthatatlanul ízletesebb lett. 

A vaj és a tengeri só csodásan bediffundált a kukoricaszemekbe. Ez csak egy hétköznapi próba volt a szuvidolás kipróbálására, de mindenképp megérte és mindenképp érdemes folytatni.

Forrás, szöveg: Maczák Sándor

Képek: Saját képeim